Számtalan ismeret és tudás tárul fel előtted – e világsikerű könyv olvasása maga A Beavatás.
Ez a számos nyelvre lefordított és világszerte több utánnyomást megélt nagysikerű regény kapcsolatot teremt a nemzetközileg elismert tanító, Elisabeth Haich huszadik századi európai élete és reinkarnációs emlékei között, amelyek az ősi Egyiptomból származnak, ahol papnőként a nagy beavatás előkészítéseként misztikus tanításokban részesült. A modern kori keretbe ágyazott ősi események azokat az élettapasztalatokat írják le, amelyek a főhőst a spirituális útra vezették. Az ősi Egyiptomban egy fiatal nő épp a beavatásra készül tanítója, a nagy főpap, Ptahhotep segítségével, aki lépésről lépésre, a lány fejlődéséhez igazodva vezeti be az élet egyetemes igazságaiba. Számtalan ismeret és tudás mellett feltárulnak előttünk a karma és a reinkarnáció törvényszerűségei, a mindennapok személyes választásai és a spirituális fejlődés összefüggésének rejtelmei. Elisabeth Haich olyan rejtett igazságokat oszt meg olvasóival, amelyek lehetővé teszik, hogy a megértés olyan fokára jussunk el, amely a megvilágosodáshoz szükséges. Ez a mű egy időtlen klasszikus, amelynek modern nyelvezete spirituális keresők nemzedékeinek jelentett eddig is inspirációt világszerte. Akár úgy olvassuk, mint egy misztikus igazságokat feltáró önéletrajzi regényt, akár úgy, mint Elisabeth Haich megvilágosodáshoz vezető kivételes útjának leírását, mély hatással lesz ránk. Olvasása egyet jelent magával a beavatással.
Info: https://edesviz.hu/konyvek/ezoteria/elisabeth-haich-beavatas/
Beavatás
Írta: Elisabeth Haich
A véleményezésem, mivel a könyvben előszeretettel volt, én is egy ehhez hasonló idézettel kezdem:
"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"
(Pokol, III. 1-9.)
http://enciklopedia.fazekas.hu/memo/Dante_Alighieri.htm
Elkezdtem: 2024.06.07.
Ezt a könyvet leginkább ehhez tudnám hasonlítani. Ha könnyed kikapcsolódásra vágysz, ez nem az a könyv. Ha nem vagy tudatában mi az a reinkarnáció, újjászületés, előzőbéli élet, szintúgy nem a te könyved, mert mindezt akkor fogod igazán felfogni és megérteni.
A könyv első kétszáz oldalát, afféle első próbatételnek fognám fel, képes vagy–e végig olvasni és eljutni az Egyiptomi emlékekig.
Bevallom nőiesen nem, volt amit túllapoztam, mert az elkényeztetett, és csak maga körül forgó Erzsébet élete nem kötött le. Hála a könyv elejének, mely Tartalommal indul, hamar megtudtam keresni, a lényeget.
Ám mielőtt elkezdhettem volna, menet közben kutató munkát is kellett végeznem, mert csak sejteni mertem mikorra röpített is vissza engem a könyv, és Erzsébet, melyik korban is élehetett.
Szóval kutató munka, ha már elvégeztem:
Haich Erzsébet (Budapest, 1897. március 20. – Zürich, 1994. július 31.) magyar származású festőművész, szobrász, jógaoktató, író és spirituális tanító. 97 évesen hunyt el.
Haich Erzsébet egyik legfontosabb könyve, a Beavatás amelyet számos nyelvre lefordítottak, világszerte nagy sikert ért el. A regényben útmutatást kapunk a hermetika, a jóga és általában véve a „tradíció” alapértékeiről. Megismerhetjük Haich Erzsébet 20. századi életét, Magyarország pezsgő szellemi életét a 30-as években, a II. világháború szörnyűségeit, és korábbi reinkarnációs emlékeit, amelyek az ősi Egyiptomból származnak, ahol a fáraó lányaként a legmagasabb szellemi beavatásban részesült. A regény alapmű minden spirituális útkeresőnek. Külön érdekesség, hogy a könyvben leírt egyiptomi beavatás hasonlít Kodolányi János Az égő csipkebokorban leírt egyiptomi beavatáshoz, amelyben Mózes részesült. A könyvet szinte egy időben írták, így nem is tudhattak egymásról.
info: wikipedia
Megjegyzés:
Szóval gyors számolás 13 éves volt 1910-ben.
1917- ben pedig húsz.
Azért én spec a könyv elején írtam volna egy dátumot, vagy korszakot, főleg, ha ennyire fontos üzenetet akarok átadni.
Ez a könyv eddig nem Beavatás, Kiborítás címen tudnám eltenni a félbehagyott könyvek közé, de adok neki esélyt.
Pár nappal később...
Volt olyan rész amire azt mondanám, na ez durván nem, de volt olyan is, ami igaz és egyet értek. Tudom, kissé ködösen fogalmazok, de nem akarok spoilerezni.
Miután nagy nehezen végre elérkeztem a könyv cím adó fejezetéhez, pár gondolat.
Végtelenül idegesít, hogy az elbeszélés időnként más vallásokat is bevon, főleg istenit.
Elhiszem, hogy Haich új köntösbe akarta tenni ezt a könyvet, az emlékeit, de főleg a vallási részeket átugrottam.
Most tartok ott, hogy azt hiszem megfogadom a barátnőm tanácsát.
Így tisztelettel ezzel zárnám:
A könyvek olykor sokszor rosszkor találnak minket meg, az időzítés, vagy egyszerűen, mi választottunk rosszul. Itt, most elbúcsúzom tőle, nem akarom tovább olvasni, besokalltam tőle, és elegem is lett. Talán, egyszer, majd folytatom ott, ahol abba hagytam.
Egy idézetet itt hagynék, ami mellé azért finoman annyit tennék, mind ez úgy hangzott el, hogy ott volt a hőn áhított fiú gyermeke az írónőnek. Nekem vágyam lenne, látni, hogy felnő a gyerekem, boldog és megtalálta a helyét az adott korban, egyszerű munkásként vagy sikeres emberként. Egy anyának, aki igazán szereti gyermekét, azt hiszem öröm is valahol, hogy van egy gyermek, aki kiteszi mindennapjait.
Sajnálom, hogy ennyire így érezte akkor magát az Haich, ennyire mélyre vitték a dolgok, hogy ezt érezte. Azt pedig végképp sajnálom, hogy az írónő Dédnagyanyám is lehetett volna, még sem ismerhettem meg sohasem, lett volna pár kérdésem ami most már, talán majd egyszer, felfedi magát nekem egy másik életben.
„Nem félek, saját életemből annyira kiábrándultam, hogy nincsenek már személyes vágyaim”
Félbehagytam: 2024.06.16.